Ma ráérek végre magamra.
Mesémre, borzos hajamra.
Kávézni, csak úgy, réveteg,
becsülni azt, hogy élhetek.
Ma ráérek. Végre. Magamra.
Becéz a Most nagy hatalma.
Megérti: annyit vártam én!
Palástom immár lámpafény.
Ma ráérek. Holnap meglehet,
átírják néhány tervemet,
s áradó békém is másnapos,
ha már a kényszer rám tapos.
Ma ráérek. Végre magamra.
Hallgatni, saját szavamra.
Mi nem szólal kinn, csak legbelül,
a rég-titkos nyelven: emberül.
Hibás magból születtél, mondották a bölcsek.
Izmaid hitványak, értelmed csekély.
Erkölcsöd is gyarló: akartad az almát.
Jogos következmény, hogy szolgamódja élj.
S ha urad-parancsolód szintén alávetett,
jó vigasza voltál, hogy lehet még alább.
Kénye-kedve szerint mégis van hatalma,
itt, ezen a földön; rajtad legalább…
Megszoktad, –mert így volt viselhetőbb –,
hogy értéked alkutárgy, mint az állaté;
és róla a vita úgy folyik könnyedén,
mint tanyák árkaiban a lucskos trágyalé.
S tudtad jól, hogy ebben a viszonyban
mit jelent egy arasz, mint hímtagnyi hiány.
Megtanultad rögtön, épp csak megszülettél –
legyintett az apád: nem ember, csak lány.
Neveztek démonnak, ördög szajhájának,
bűnödről vallattak, voltál bár ha szűz –
sóvárgó csuhások mondták: istentelen!
Elemésztett torz vád, s zsoltár-máglyatűz.
A tudás fényét rejtették előled.
Ismereted bűn volt, vétkes árulás.
Szemellenzők mögött jobb igásló voltál.
Tartották a gyeplőt: nézhetsz, csak ne láss!
Aztán felfedezték: munkád ára olcsó.
Számodra a bérből kevesebb elég.
Ennyi járhat neked. Úgysem tiltakozol.
Legfeljebb az arcod hevesebben ég.
Éppúgy, mikor éppen havi ciklust nyögtél,
s rád került a stigma: vérfolyása van!
Később mosoly gúnyolt: hisztis most a drága!
Harapós a kedve, a szex is tárgytalan.
Mert –igazat vallva – tested nyilván tárgy lett.
Filmé, reklámoké; s egyéb szer helyett
kéznél lévő eszköz, feszültségek ellen,
ha hites párod fürgén beléd élvezett.
Szültél kínok között, művi indítással,
problémaelemként, gépsor-rendszeren.
Kiszolgáltatottan, háton fekve, bénán.
Hogy a doktor úrnak kényelmes legyen.
De múltad és jelened törhetetlenné tett.
Erősebb vagy, érzed, most, mint valaha.
S forrásoddá érett, mi hajdan elgyengített.
Nincs ebben gyűlölet. Se pokol- panama.
Kacagod, ha hallod: „kifordulsz magadból”.
Érzed, hogy helyeden most vagy igazán.
S nem holmi trendszerű, modern bódulatból,
mit a világ kínál az orkok piacán.
Eltitkolt ősanyád, Lilith szólított meg:
emberek uralmát ne tűrd magadon!
Nincs mért megalkudnod. Nem vagy alábbvaló.
Öntudatod szentség. Derű. S hatalom.