Írások, média

Média

Play

Versek, irásrészletek

A rég-titkos

 

Ma ráérek végre magamra.
Mesémre, borzos hajamra.
Kávézni, csak úgy, réveteg,
becsülni azt, hogy élhetek.

 

Ma ráérek. Végre. Magamra.
Becéz a Most nagy hatalma.
Megérti: annyit vártam én!
Palástom immár lámpafény.

 

Ma ráérek. Holnap meglehet,
átírják néhány tervemet,
s áradó békém is másnapos,
ha már a kényszer rám tapos.

 

Ma ráérek. Végre magamra.
Hallgatni, saját szavamra.
Mi nem szólal kinn, csak legbelül,
a rég-titkos nyelven: emberül.

Nővalómhoz

 

Hibás magból születtél, mondották a bölcsek.

Izmaid hitványak, értelmed csekély.

Erkölcsöd is gyarló: akartad az almát.

Jogos következmény, hogy szolgamódja élj.

S ha urad-parancsolód szintén alávetett,

jó vigasza voltál, hogy lehet még alább.

Kénye-kedve szerint mégis van hatalma,

itt, ezen a földön; rajtad legalább…  

Megszoktad, mert így volt viselhetőbb ,

hogy értéked alkutárgy, mint az állaté;

és róla a  vita úgy folyik könnyedén,

mint tanyák árkaiban a lucskos  trágyalé.

S tudtad jól, hogy ebben a viszonyban

mit jelent egy arasz, mint hímtagnyi hiány.

Megtanultad rögtön, épp csak megszülettél

legyintett az apád: nem ember, csak lány.

Neveztek démonnak, ördög szajhájának,

bűnödről vallattak, voltál bár ha szűz –

sóvárgó csuhások mondták: istentelen!

Elemésztett torz vád, s zsoltár-máglyatűz.

A tudás fényét rejtették előled.  

Ismereted bűn volt, vétkes árulás.

Szemellenzők mögött jobb igásló voltál.

Tartották a gyeplőt: nézhetsz, csak ne láss!

Aztán felfedezték: munkád ára olcsó.

Számodra a bérből kevesebb elég.

Ennyi járhat neked. Úgysem tiltakozol.

Legfeljebb az arcod hevesebben ég.

Éppúgy, mikor éppen havi ciklust nyögtél,

s rád került a stigma: vérfolyása van!

Később mosoly gúnyolt: hisztis most a drága!

Harapós a kedve, a szex is tárgytalan.

Mert –igazat vallva – tested nyilván tárgy lett.

Filmé, reklámoké; s egyéb szer helyett

kéznél lévő eszköz, feszültségek ellen,

ha hites párod fürgén beléd élvezett.  

Szültél kínok között, művi indítással,

problémaelemként, gépsor-rendszeren.

Kiszolgáltatottan, háton fekve, bénán.

Hogy a doktor úrnak kényelmes legyen.

De múltad és jelened törhetetlenné tett.

Erősebb vagy, érzed, most, mint valaha.

S forrásoddá érett, mi hajdan elgyengített.

Nincs ebben gyűlölet. Se pokol- panama.

Kacagod, ha hallod: „kifordulsz magadból”.

Érzed, hogy helyeden most vagy igazán.

S nem holmi trendszerű, modern bódulatból,

mit a világ kínál az orkok piacán.

Eltitkolt ősanyád, Lilith szólított meg:

emberek uralmát ne tűrd magadon!

Nincs mért megalkudnod. Nem vagy alábbvaló.

Öntudatod szentség. Derű. S hatalom.