Magamról
Pápay Eszter
Leggyakrabban említett titulusaim szerint író-költő, művészetterapeuta vagyok, ezen kategóriák feltüntetésével is megadva a világnak, amit a benne tevékenykedőktől követel.
Egy természeti környezetében és szellemi örökségében is izgalmas értékeket őrző dunakanyarbeli városban, Vácott születtem, 1967-ben, Szent Mihály napján. Gyerekként nagy hatást gyakorolt rám az extrém mennyiségben elolvasott mese, József Attila véres szárszói inge, és a felismerés, hogy velem ellentétben nem mindenki látja értelmét a hangyák etetésének… Korán kezdtem írni, és az elmúlt évtizedek alatt sokféle formában műveltem ezt a dolgot: írtam publicisztikát, interjút, forgatókönyvet, dalszöveget, bohózatot, verset, novellát, miegymást. A művészetekhez és a természethez való vonzódásom meghatározó tényező az életemben; a szavakkal való alkotáson és ezen alkotások tolmácsolásán túl a zene és a képi kifejezés különösen közel áll hozzám. Szemlélődő és kutató természetem mindazonáltal elsősorban az emberi lélek rezdüléseire kíváncsi. Ez foglalkoztatott, illetve foglalkoztat pedagógusként, újságíróként, szerkesztő-riporterként, költőként, regényíróként, és negyedszázaddal ezelőtt ezért indultam el hivatás szintjén is a lélekgondozás irányába. Edukációm során megismerkedtem a klasszikus és a spirituális pszichológia tanaival is, hogy aztán gyakorlati szinten összebékíthessem a különféle megközelítéseket, és összeköthessem a földit az égivel. Azon barátaim, akik igazán ismernek, a világ egyik legrealisztikusabb misztikusaként tartanak számon.
Célom az, hogy az általam közvetített gondolatokkal minél több embert inspirálhassak és támogathassak abban, hogy rátaláljon önmaga legharmonikusabban működő verziójára. Hatékonyabban birkózhassanak meg azokkal a kihívásokkal, amelyekkel személyes útjukon találkoznak, és a tudatosság fénye mellett kibonthassák az önvalójukat egy minél teljesebb és méltóbb életre.