Flóra gyermektelen, egyedülálló nő, akit a társadalmi elvárások súlya nyom. Éva középkorú asszony, aki elvesztette önmagát, boldogtalan házasság béklyózza, és a régmúlt sötét árnya vetül rá. Az energikus, válófélben lévő Lívia pedig saját személyiségét cipeli súlyos hátizsákként. Nem is sejtik, hogy mennyit segítenek egymásnak abban, hogy terheiktől megszabaduljanak. Az Akinek egyszer szárnya nő című regény hármójuk egymásba fonódó, filmszerű története arról, hogyan élik meg személyes sorsuk kihívásait, az azok általi átalakulás folyamatát, és miként lelnek rá az elrugaszkodás pillanatára az életükben. Pápay Eszter regénye a női sors összetettségének érzékenységgel teli lenyomata, amely félelmeken, belső vívódásokon és transzgenerációs traumán végigvezetve juttatja elhőseit a szárnybontás pillanatáig, azt üzenve, hogy a szárnyak kitárása nem bűn – hanem eredendő, igaz állapotunk.
Sajátos szellemiségű, apró novellák gyűjteményét tartja kezében az Olvasó, melyek egy része a groteszk egypercesekkel, más része a zen anekdotákkal, illetve Andersen érzelmekkel teli, filozofikus meséivel rokon. Az ősi szimbólumokra, archetípusokra építő, több szinten értelmezhető történetek – melyek a terápiás gyakorlatban is kiemelkedően hasznosnak bizonyultak – felismerésekkel és megértéssel, megerősítéssel és útmutatással szolgálnak a különféle élethelyzetekben és lelkiállapotokban.
A kötet ily módon újra és újra fellapozható, amikor inspirációra – vagy éppen szívet-lelket megérintő „üzenetekre” vágyunk.
„A költő mindig hisz a változásban. A mindent átíró megújulásban, Az élet természetéből fakadó végtelen körforgásban, a transzformációban, és az újra meg újra átélt feltámadás misztériumában. De hisz a változatlanban is, amit a szívében meg az elméjében őriz, s amit koroktól, hatalmaktól és trendektől függetlenül elpusztíthatatlannak és öröknek remél.
Dalol róla akkor is, ha körülötte már mindenki csak legyint. És álmában is vigyázza, utolsó leheletéig.” /Előszó/
„… talán éppen darabokra törtél egy óriási méltánytalanság súlya alatt vagy folyamatosan küzdesz az évek alatt összegyűlt neheztelések árnyaival. Szeretném, ha tudnád: nem egy személyes katasztrófa részese vagy. Feladat, kihívás, sőt: lehetőség előtt állsz.”
A kötet, amelynek alapját elsősorban a Nők Lapja Café tanácsadójaként szerzett tapasztalásaim adták, a megbocsátás témáját járja körbe, az egó játszmáitól kezdve az önmagunkon való alkímiáig.
A kötet a 2016 előtti versek gyűjteménye, amely egy-egy fejezet erejéig tartalmazza a Szélpalota című gyermekversciklus egy részét, illetve Vörösmarty Csongor és Tünde című művének nyomán írt zenés álomjáték dalszövegeit is.
Hatvan évet átfogó sporttörténet, bajnokokkal és névtelen hősökkel, személyes emlékekkel, történetekkel, legendákkal.